Ismét teret nyer magának a hazánkban őshonos magyar szürke szarvasmarha

Megtalálhatta a helyét a mai világban a korábban a kihalás felé sodródó magyar szürke szarvasmarha. Szántásra és szekerek húzására jellemzően már nem használják, azonban manapság szerepet kapott a hazai turisztikában, gasztronómiában és a környezetvédelemben is.


Ismét gyarapszik a magyar szürke szarvasmarha állománya

A XIX. században a hazai szarvasmarha-állomány nagyjából 98 százalékát tette ki az őshonos magyar szürkemarha. A XX. században azonban jobb húshozammal rendelkező, vagy jobban tejelő marhafajták vették át a helyét a gazdaságokban. Néhány száz példányt leszámítva az állományuk majdnem teljesen kihalt a XX. század második felére – írja korábbi cikkében a Magyarmezőgazdaság.hu.

Mára azonban úgy tűnik, hogy ismét megtalálta a helyét a fajta hazánkban. Jelenleg nagyjából 150 tenyészetben 4400 törzskönyvezett tehén, illetve 320 lajstromszámmal ellátott bika található az országban – áll az Agrárszektor.hu cikkében.

A mostani állomány azonban részben elvesztette korábbi funkcióját. A fogyasztásuk mellett már nem elsősorban szekérhúzásra és szántásra használják őket. Tartásuk az élelmiszeripari felhasználásukon túl inkább turisztikai és környezetvédelmi alapokra helyeződött.

Új szerepeket kapott a szürkemarha

„A magyar szürkénél nagyon lassú a húsfelrakás. A vágóhidak a 60-40 százalék hús- és csontarányú marhákat kedvelik. Ez a szürkemarhánál fordítva van: 60 százalék a csont és 40 százalék a hús aránya. Tejet is jóval kevesebbet adnak, mint például a magyar tarka szarvasmarha”

- nyilatkozta korábban Wágner László, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának tájegységvezetője.

A szürkemarha azonban kiváló minőségű húst ad, amelyet egyre gyakrabban felhasznál a hazai gasztronómia. Érdemes továvbbá megemlíteni azt is, hogy igen magas tűrőképességű fajtáról beszélünk, melynek tartása meglehetősen egyszerű. A magyar szürke ráadásul a falusi turizmusban is szerephez jutott, hiszen ritka vidéki látványosságának számít. A fajta modern hasznosításának azonban van még egy módja, amely környezetvédelmi okokra vezethető vissza. A nemzeti parkjainkban manapság ugyanis gyakran a gyepek természetvédelmi kezelésére használják ezeket az állatokat.

Az elmúlt évtizedekben a természetvédelmi területek élővilága hanyatlásnak indult, hiszen több faj is teljesen eltűnt a területekről. Ez történt például a Kiskunsági Nemzeti Parkban is. Ahhoz azonban, hogy a terület visszanyerje eredeti képét és élővilágát, szükség volt visszaszorítani a terjeszkedő nádat és mocsári növényzetet. Ebben van szerepük az olyan magas tűrőképességű legelő állatoknak, mint amilyen a magyar szürke szarvasmarha: rágják a növényzetet, tapossák és trágyázzák a talajt, vagyis karbantartják a területet. Persze az öreg nádakat előbb letarolják, majd a fiatalabb hajtásokra engedik rá az állatokat. Ebben a funkciójukban pedig egyáltalán nem lehet gépekkel helyettesíteni ezeket a jószágokat – álla az Agrárszektor cikkében.

The Conversation

Ne hagyd ki!