A modern mezőgazdaságban és a városi gazdálkodásban is hasznosak lehetnek az igavonó állatok. Kisebb parcellákban napjainkban is érdemesebb lehet lovat, öszvért esetleg szamarat alkalmazni. Ráadásul a környezetet sem szennyezik.
Nem érdemes lemondani az igavonó állatokról
Szinte nullázódott az igavonó állatok szerepe a fejlett országok mezőgazdaságban a gépesítés miatt. Azonban a campogalego.es arról ír, egyre több országban terjed az a szemlélet, mely szerint bizonyos esetekben célszerű visszahozni az igavonókat. Az állatok a vidéki és a városi gazdálkodásban is hasznosak lehetnek.
Az utóbbi időben leginkább a szőlőművelés és az erdőgazdálkodás egyes műveleteinél kezdtek lovakat alkalmazni a gépek helyett. Az olyan, jellemzően kisebb parcellákon, ahol a jelentős vonóerőnek és a gyors munkának nincs nagy jelentősége, érdemes lehet visszatérni az igavonókhoz.
Ugyanez érvényes például a szemeteskocsikra is egyes nagyvárosok történelmi központjaiban, ahol a gépek zaja és légszennyezése többet árthat, mint használ. Az igavonó állatok a talajt sem szennyezik, valamint kedvezhet az is, hogy utódokat hoznak létre.
Az Agroinform megjegyzi, az Egyesült Államokban az amish vallási közösségek olyan korszerű eszközöket is kifejlesztettek, amelyeknél bonyolult forgó alkatrészeket mozgat az állatok vonóereje.
A lovas szántást senki sem akarja visszahozni, és a mezőgazdasági gépesítés korszakalkotó jelentőségét mindenki elismeri. Azonban talán a tömeges gépesítés lázában a világ egy kicsit „átesett a ló másik oldalára”.
De mekkora kiadás a saját ló?
Ahogyan arról itt írtunk, egy ló ára függ a fajtájától, korától és képzettségi szintjétől, de általánosságban elmondható, hogy egymillió forint alatt alig akad használható ló, ám a 3–5 milliós irányárak sem ritkák. A vételár felett jelentős egyszeri költségekre is fel kell készülni, például a paripa elszállítása az ország másik végéből akár 100-150 ezer forintba is kerülhet. De a vásárlást megelőző orvosi ellenőrzés is 20-50 ezer forintos kiadás lehet.
Amennyiben valaki nem a saját ingatlanján tartja az állatot, az kénytelen a bértartásra is költeni, ami havi szinten 50 - 150 ezer forintba kerül. A saját ló ezen kívül számos eszközt is igényel, ami alaposan megdobja az induló költségeket: nyeregre, nyeregalátétre, kantárra és egyéb szükséges „apróságokra” nyugodtan számolhatunk 200-250 ezer Ft-ot. Ám ez csak akkor igaz, ha nem ragaszkodunk a jól csengő márkanevekhez, mert akkor szinte nincs határ.
A lótartás legkomolyabb költsége azonban sok esetben az orvosi kiadás, ami ráadásul kiszámíthatatlan, extrém esetben pedig akár több százezer forintos számlát is ki kell tudni fizetni. Egy egészséges, problémamentes jószágnál szintén számolni kell egészségügyi kiadásokkal, ám az oltás, a féregtelenítés és a rendszeres körmölés éves szinten 50 ezer forintnál általában nem kerül többe.
És akkor ne feledkezzünk meg arról a fránya „amortizációról” sem. Az, hogy mikortól nem használható egy ló, egyedenként változó, ám 20 éves kor felett már számítani lehet erre. Éppen ezért egy ló értéke 14-16 éves kortól rohamosan csökken. Emiatt sokan ilyenkor próbálnak túladni a hátasukon, hogy komolyabb összeget kapjanak még érte, illetve megússzák az idős, lovaglásra már alkalmatlan ló fenntartási költségeit.
