A nagy hal megeszi a kis halat, a kis hallal pedig megetetjük a nagyobbat

A tengerekben és óceánokban kifogott halak jelentős része nem a konyhaasztalainkon végzi, hanem például takarmányok alapanyagául szolgál. Takarmányadalék azonban másból is készülhetne, ami mérsékelné az aggasztó méreteket öltő lehalászást.


Évtizedeken belül eltűnhetnek a halak az óceánokból

Több szakértő arra jutott a közelmúltban, hogy ha nem csökken a tengerek és óceánok lehalászása, 2048-ra alig maradnak halak a vizekben. Évről évre növekszik irántuk a kereslet, ezért egyre nagyobb számban gyűjtik be őket, miközben egyedszámuk jelentős visszaesése a vízi ökoszisztémák összeomlását jelentené. Mivel a Föld oxigénjének körülbelül kétharmada a tengerekből származik mondani sem kell, hogy ez katasztrofális következményekkel járna, az egész bolygó számára – olvasható a K&H sajtóközleményében.

Fontos azonban megemlíteni, hogy nem csak az emberi fogyasztásra szánt egyedek miatt ugrott meg jelentősen a lehalászás mértéke az elmúlt években. A kifogott példányok nagyjából harmadát ugyanis tápként, hallisztként hasznosítják.

Az akvakultúrákban nevelt halak is tengeri halat esznek

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) szerint a globális halfogyasztás nagyjából 200 millió tonna évente. A halaknak körülbelül a fele származik akvakultúrákból, azaz speciálisan kialakított halfarmokról. Az elmúlt három évtizedben, amíg a tengerből kifogott egyedek mennyisége 15 százalékkal nőtt a világpiacon, addig a farmokról származó mennyiség a hatvanszorosárra ugrott.

A farmokon nevelt halak fogyasztása azonban nem feltétlenül kíméli meg a tengerben élő társaik életét. A tenyésztett egyedeket ugyanis nagy mennyiségben etetik a részben az óceáni társaikból készült takarmánnyal. A takarmányozásuk átalakítása tehát csökkenthetné az óceánok lehalászásának mértékét is.

Magyar kutató megoldást javasol a problémára

A környezeti katasztrófa is könnyebben elkerülhető lenne, ha sikerülne visszafogni a takarmánynak szánt halak kifogott mennyiségét. Molnár Áron, a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategóriájának második helyezettje rovarokból készült takarmánnyal forradalmasítaná a halak takarmányozását, elkerülve az ökológiai katasztrófát. Véleménye szerint akár a lisztbogár is megoldást jelenthetne a problémára, hiszen élve, vagy feldolgozott formában is helyettesíthetné a haltakarmányt.

Akár rovarhús is biztosíthatja a szükséges magas fehérjetartalmat, amelynek előállítása elhanyagolható mértékben terheli a környezetet. Kutatásomban ezért megvizsgáltam, mennyire alkalmas a lisztbogár a hazánkban közkedvelt ponty és a csapósügér etetésére. Örömmel mondhatom, hogy tökéletesen ki tudja váltani a hagyományos, halliszt alapú takarmányt

- nyilatkozta Molnár Áron.

A doktorandusz arról is beszámolt, hogy további kutatásokra van szükség az elképzelése gyakorlati alkalmazásához. Meg kell például vizsgálnia, hogy az általa javasolt tápok megfelelnek-e az élelmiszerbiztonsági előírásoknak.

Egyelőre nem tartunk ott, hogy rovarokból készült takarmánnyal tápláljuk a tenyésztett halakat, de jól látható az a trend, hogy a rovaralapú táplálékok egyre nagyobb szerepet kapnak a környezetkímélő takarmányozásban. A hazai kutatás ezért óriási eredményeket hozhat az óceánok megóvásában, ha ez a kezdeményezés a mindennapi gyakorlatok részévé válik

– mondta Tresó István, a K&H Agrárfejlesztési főosztály vezetője.

The Conversation

Ne hagyd ki!