Az előző évszázad közepén keresztezték a fekete ribiszkét és az egrest. Az eredmény egy különleges, ízletes és C-vitaminban gazdag gyümölcsöt adó növény lett. Jostából remek lekvár, gyümölcslé és bor is készülhet.
Különleges és egészséges a josta
A josta (Ribes x nidigrolaria) neve a német Johannisbeere (fekete ribiszke) és a Stachelbeer (egres) első szótagjainak összevonásából ered, hiszen Németországban hozták létre ezek keresztezésével a XX. század közepén.
Az Agrofórum megjegyzi, a két növényt később Magyarországon is sikerült keresztezni. Itthon a rikő nevet kapta, de a tudományos vizsgálatok fókuszában jellemzően a josta áll.
A növény meglehetősen jól termékenyül, emellett tüskementes. Gyümölcse C-vitaminban, cukorban és savakban gazdag, színre a fekete ribiszkére hajaz.
Kedveli a kötött, tápanyagban gazdag talajt, valamint a félárnyékot és a csapadékot. Az aszályt és a napégést rosszul viseli. Érzékeny az áprilisi fagyokra, azonban toleráns a téli hónapokra jellemző mínuszokra.
A jostafácskák meglehetősen közel (70-100 cm) ültethetők egymáshoz, és 2-3 évesen 20-60 dkg termést hozhatnak.
A jostát elsősorban befőttként, gyümölcsléként és lekvárként hasznosítják, de bort is csinálnak belőle. A gyümölcsből készült termékek tartósítószert alig igényelnek, viszont évekig elállnak a spájzban.
Akár a kiwano is elterjedhet a magyar kertekben
Egyébként egyre inkább megfelel a kiwano (Cucumis metuliferus) termesztéséhez Magyarország gyorsan változó klímája. Így nem lenne meglepő, ha a jövőben gyakrabban találkoznánk vele a hazai kertekben.
A sárgás-zöldes, tüskés, uborkára emlékeztető termésnek édeskés-savanykás az íze. Kissé a kiviére emlékeztet az ízvilága, némi sárgadinnyés és citrusos beütéssel. Koktélokhoz és szószokhoz is felhasználják a vitaminokban gazdag, Afrikában igen elterjedt ételt. A tömege éretten, jellemzően 200-300 gramm között alakul, a hossza 10-15 cm. A húsát magokkal együtt fogyasztják.
Magyarországon kora tavasszal, szobában ajánlott földbe, cserépbe vetni a magjait, majd május végén lehet kiültetni a fejlettebb példányait. Hajtásai a földön kúsznak, és három-négy méteresre nőnek. Azonban növényvédelmi szempontok miatt érdemes valamire felfuttatni. A szárazságot jól viseli, de az öntözést és a szerves trágyázást meghálálja. A vetés és a termés között négy hónap telik el, azonban a féléretten leszedett termése is beérik.
