Halogató nő ül a székében, a lábát az asztalra tette, nem dolgozik, csak halogat, ez nem egészséges
Tegyük a szívünkre a kezünket: halogatni igenis jó érzés. Rossz hír azonban, hogy az egészségünknek egyáltalán nem tesz jót, ha állandóan a könnyebb utat választjuk. Mégpedig azért, mert a halogatás az agy két kulcsfontosságú részét gyakorlatilag egymásnak uszítja.


Agyvihar

Ha valaki azt állítja, hogy még soha életében nem halogatott semmit, valószínűleg hazudik. Ha mégsem, akkor minden bizonnyal egy orvosi esettel, pontosabban csodával lehet dolgod. A halogatás alapvetően nem rombolja számottevően a testünket, a problémák akkor kezdődnek, ha valaki kényszeresen minden lehetőséget megragad arra, hogy egy későbbi időpontra tolja valamelyik fontos feladatának megoldását, legyen szó akár egy munkahelyi kihívásról vagy a házi munkáról. Őket nevezzük krónikus halogatóknak.

Félreértés ne essék, teljesen érthető a hozzáállásuk, hiszen a munka nem tartozik a legélvezetesebb tevékenységek közé. Érdemes azonban tudatosítani magunkban, hogy amikor a tévénézést választjuk a mosogatás helyett, valóságos háborút robbantunk ki az agyunkban.

A piros sarokban a prefrontális kéreg áll, az agynak azon része, amely hosszú távú célokat tűz ki és szabályozza az önkontrollt. Ő felel azért, hogy a „fülünkbe suttogja”, az edények nem fogják megtisztítani magukat.

A kék sarokban a kihívó, a limbikus rendszer várja a megmérettetést, amely az élvezetekért, az izgalomért és a jutalmakért felel. Szokták „érzelmi agynak” is nevezni. Ő húzza az agyad azzal, hogy a mosogatás nem buli, sokkal jobban fogod érezni magad, ha valami mást csinálsz.

Ergo a halogatás lényegében a boldogságérzettel áll szoros kapcsolatban. Ezek fényében már nem is olyan meglepő, hogy jó érzés rezzenéstelen arccal elsétálni a hegyekben álló mosatlan mellett, hogy folytassuk a 10 órás Netflix-maratonunkat.

Egészségtelen

Az érzés becsapós, ugyanis az egészségednek és a mentális jólétednek egyáltalán nem tesz jót, ha folyamatosan halogatod a teendőidet.

Az évek során számos tanulmány foglalkozott a jelenség hatásaival. Néhány fontosabb megállapítás:

  • a halogató diákok többnyire rosszabbul teljesítenek iskolai tesztjeiken, mint azok, akik megemberelik magukat, és időben elvégzik feladataikat
  • a halogatók orvosi látogatásaik alapján nagyobb valószínűséggel betegednek meg
  • a halogatás magasabb szintű bűntudatot és szorongást eredményez
  • a krónikus halogatás alacsony önbizalomhoz, enerváltsághoz és depresszióhoz vezet

Sokáig lehetne sorolni a negatívumokat, de a lényeg, sokkal jobb lesz az életminőséged, ha gyakrabban hallgatsz a prefrontális kérgedre.

Van még egy rossz hírünk: jelenleg egyetlen tanulmány sem létezik, amely bármilyen pozitívumot felfedezett volna a krónikus halogatással kapcsolatban.

Van remény

A világ tudósai rengeteg kutatást végeztek, hogy megtalálják a „gyógyírt” a krónikus halogatásra. Szinte minden tanulmány ugyanarra a következtetésre jutott: a kulcs az, hogyan gondolkodsz a teendőidről.

Az olyan feladatok, mint például a nyugdíjmegtakarítás, kissé absztraktnak tűnhetnek, főleg a fiatal elméknek: nincs azonnali határidő, így bármikor elkezdheti a spórolást az ember. És akkor miért is nem kezdené holnap, ugye?

Ha változást szeretnél, tedd konkrétabbá a feladataidat az elmédben.

Egy 2011-es tanulmány például azt fedezte fel, hogy azok az emberek, akiknek lerajzolták, illusztrálták, hogyan néznek majd ki nyugdíjas korukban, nagyobb valószínűséggel fogadták meg, hogy elkezdenek spórolni, mint azok, akik nem kaptak időskori képet magukról.

A lényeg, hogy az illusztrációk kézzelfogható dolgok voltak, amelyek konkrétabb képet adtak az embereknek az elkerülhetetlen jövőjükről.

Egy szó, mint száz, bármilyen feladatról is legyen szó, tedd meg az egészségednek azt a szívességet, hogy amint tudod, elvégzed. Valószínűleg a sorozatozást is jobban fogod élvezni. Néha azért belefér egy kis halogatás, a lényeg itt is a mértékletesség.

The Conversation

Ne hagyd ki!