Sok rossz hír érkezett a közelmúltban a magyar halágazat helyzetéről, hiszen számos tógazdaságnak az időjárás sem kedvezett, valamint a halak iránt a kereslet is csak szezonális idehaza. Vannak azonban kedvező fejlemények is, különösen a balatoni halgazdálkodásról.
Számos tógazdaság van bajban
Néhány napja írtuk, hogy a dél-dunántúli halgazdaságok „katasztrofális” állapotáról számolt be Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője. A tavak nem tudtak feltöltődni vízzel a közelmúltban, valamint az elmúlt két csapadékmentes tél miatt a talajvíz is mélyebbre húzódott. A talaj ezért – a villámárvizek kivételével – minden nedvességet elnyel. A szóvivő szerint a területen a vízpótlásra sincs lehetőség.
Lévai Ferenc szerint a száraz évszakok egyre gyakoribbá és tartósabbá válhatnak, ezért félő, hogy a magyar extenzív tógazdasági haltermelés olyan válságban van, ami a hazai halászatok 20-30 százalékának végét jelentheti. A halászatban ráadásul nincs lehetőség például aszálykár miatti kompenzációra, esetleg terület- vagy állatalapú támogatásra.
Egyre kevésbé gazdaságos a termelés
Néhány héttel korábban pedig azt nyilatkozta a szakember, hogy a tógazdaságok átlagosan 4 százalékos jövedelmezőséggel működtek az előző években. Korábban 20-25 ezer tonna kibocsátást ért el a hazai ágazat, amelyből mintegy 15 ezer tonna volt az étkezésre szánt hal.
A szakember szerint idén jobb esetben is csak a belföldi kereslet fedezésére tudnak elég halat termelni. Ehhez a vízhiány mellett hozzájárulnak a kiugróan magas takarmány-, energia-, alkatrész- és munkaerőköltségek is. Továbbá a magas infláció miatt azzal is számolniuk kell, hogy visszaszorulhat a hal kereslete, úgy pedig nem valószínű, hogy érvényesíteni tudják az áraikban a költségeik növekedését.
Nem voltak kiemelkedőek az utóbbi évek
A hazai tógazdasági haltermelés volumene kicsivel több mint 21 ezer tonna volt tavaly, mindössze 1 százalékkal alacsonyabb a 2020-as adatoknál – írja az Agrárközgazdasági Intézet legújabb jelentésére hivatkozva az Agroinform.
A magyar halastavak 62 százalékban étkezési halat, 26 százalékban növendék halat állítottak elő 2021-ben. 8 százalékot ivadéknevelésre, a fennmaradó 4 százalékot pedig egyéb célra hasznosították a gazdálkodók. A hazai tógazdaságok meghatározó és gazdaságilag legfontosabb halfaja pedig a ponty volt.
A szektorban a termelés gépesítettsége igen alacsony szinten van, és javarészt korszerűtlen. Emellett igen nagy anyagi terhet jelent a termelőknek az elöregedett halastavak rekonstrukciója és az optimális infrastruktúra kialakítása a megfelelő termelési színvonal fenntartása mellett.
Az elmúlt évek magyar haltermését erőteljesen befolyásolta például az aszály okozta alacsony vízszint és a hirtelen felmelegedés miatt kialakult oxigénhiány, amely halpusztulást okozott egyes régiókban.
Terjed az intenzív haltermelés
A modern, precíziós rendszerekben a haltermelés állandó kontroll mellett történik, a természetes folyamatok alig vagy egyáltalán nem befolyásolják a termelést. Ilyen jellegű vállalkozás 22 működött összesen 24 telephelyen tavaly hazánkban. A zárt rendszerekben termelt hal mennyisége az össztermés nagyjából negyedét tette ki (5672 tonna volt, ezen belül az étkezésre szánt hal 4364 tonna), ami az előző évhez képest 7 százalékos bővülés jelent. Ebben a rendszerben szinte egyeduralkodó az afrikai harcsa.
A halpiac
A Magyarországon megtermelt haltermékek külkereskedelmi forgalma több mint 49 milliárd forint volt tavaly, és 11,5 százalékkal növekedett egy év alatt. Ez a mennyiség a teljes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékexportunk 0,77 százaléka.
Itthon rendkívül kevés halat fogyasztunk, a 2020-as adatok szerint fejenként évi 6,4 kilót, amíg az uniós átlag 24 kiló, a világátlag pedig 21 kiló. A hazai fogyasztás szezonális, leginkább a húsvéthoz és a karácsonyhoz köthető. A hazai halak fő konkurensei pedig az importált tőkehalfélék és a lazac.
Újraindul a balatoni halgazdaság
A héten érkezett a hír, hogy új, uniós oltalommal ellátott termékkel is találkozhatnak a fogyasztók az üzletekben: a Balatoni hallal, mely kizárólag csak a magyar tengerből, vagy annak vízgyűjtő területén lévő tógazdaságokból származó ponty és fogassülő lehet.
2013 végén szűnt meg a Balatonon a kereskedelmi halászat. Tavaly óta pedig csupán egy lehetőség maradt, hogy továbbra is fogyaszthassunk balatoni halat, amihez a Balaton vízgyűjtő területének oltalom alá helyezésén keresztül vezetett az út.
Évente 500-600 tonna hal kerülhet ki közvetlenül a Balatonból, illetve 150-200 tonna a tó egykori kiöntési területén létesült édesvízi akvakultúrákból feldolgozott késztermékekként, illetve előhűtött, vagy mélyhűtött formákban.
Jelentős támogatás érkezhet
Néhány hete írtunk arról is, hogy 18 milliárd forintra fejlesztési támogatásra számíthat a hazai halágazat a következő években a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program Plusz részeként. Az első felhívásokat - melyek a program végrehajtását segítik - már az idén kihirdetik. A beruházási célú pályázatok viszont jövőre várhatóak. A tenderek célja a már meglévő haltermelő és halfeldolgozó vállalkozások korszerűsítése, versenyképességük növelése, valamint új feldolgozók létrehozása lesz.
Ha tehát a halágazat szereplői is megfogalmazhatnának három kívánságot egy képzeletbeli aranyhalnak, az így szólna: pénz a fejlesztésekre, víz a telepek és tavak nyereséges üzemeltetésére és növekvő hazai fogyasztás.
