Korábban is ismertek voltak az articsókabimbó fogyasztásának kedvező egészségügyi hatásai. Azonban egy frissen publikált kutatás felhívja a figyelmet az articsóka nem ehető részeiben rejlő „kincsekre” is.
Sok előnye lehet az articsóka fogyasztásának
Egy a Nutrients folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Földközi-tenger térségében őshonos articsóka (Cynara cardunculus var. scolymus) bővelkedik ásványi anyagokban, antioxidánsokban és polifenolokban is.
A növény fő, ehető része a zöld fellevelekbe burkolt bimbó. Ugyan a szára és a levelei nem fogyaszthatók, azonban fitokemikáliákat tartalmaznak. Emiatt olyan bioaktív vegyületek értékes forrásai, amelyek akár a rák, a neurodegeneratív rendellenességek, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kezelésénél is alkalmazhatók.
Az articsóka melléktermékeinek alacsony a zsírtartalmuk, viszont gazdagok oldhatatlan rostokban, C-vitaminban, inulinban, ásványi anyagokban (például foszfor, kálium, nátrium), fenolokban és azok származékaiban (hidroxifahéjsavak és flavonoidok), melyek híresek gyulladáscsökkentő és tisztító hatásaikról.
Az articsóka-kivonatok csökkenthetik a lipid anyagcserét, ezzel hozzájárulva a szív- és érrendszeri betegségekkel szembeni védekezéshez.
Emellett az articsóka etanolos kivonatainak pozitív hatásai voltak az elhízás és az ideggyulladás, valamint az Alzheimer-kór egérmodelljeiben a kognitív funkciók és a térbeli memória javítása területén.
A Magyar Mezőgazdaság megjegyzi, az articsóka-készítmények terápiás hatásai kiterjednek a vérkeringésre és a májfunkcióra is, különösen a nem alkoholos zsírmájbetegségben szenvedőknél. Náluk az articsókapor-kapszulás kezelés csökkentette a vércukorszintet, a triglicerideket, a szisztolés vérnyomást és az LDL-koleszterin szintet is, valamint javított a magas vérnyomásos betegek testtömegindexén.
A világ legdrágább zöldsége lehet a hazánkban igen elterjedt vadkomló
Egyébként számos hazai kertben gyomnövényként irtják az ágyások közé betolakodó vadkomlót (Humulus lupulus). Márpedig a növény hajtásai igen ritka és drága ínyencségként kezelik Nyugat-Európában.
A komló friss, fehér csíráit meglehetősen nehéz betakarítani (kora tavasszal gyűjtik be, nem sokkal a hóolvadás után), emiatt különösen drágák. Németországban, Hollandiában és Belgiumban akár ezer eurót is kifizetnek kilójáért. Ezzel szemben a zöld, valamivel fejlettebb hajtásokat márciustól májusig szedik. Ezek könnyebben szedhetők, és szintén ínyencségnek számítanak, amennyiben még zsengék.
A szakértők szerint a vadkomló hajtásait a begyűjtésük után érdemes a lehető leghamarabb elfogyasztani, hiszen hamar elveszítik az ízüket és a frissességüket. Az ízviláguk a színüktől függően spárgára, dióra vagy kelkáposztára emlékeztethet.
A csírákat fogyasztják nyersen vagy forrázva is. Franciaország gyakran tejszínes mártással vagy buggyantott tojással tálalják.
A komlót Magyarországon leginkább a sör alapanyagaként tartják számon. Igaz, elsősorban nem a vadkomlót, de az is alkalmas sör készítéséhez.
