A természet orosz rulettet játszik a hazai szőlőtermelőkkel

A kiszámíthatatlanság átka

A szőlészetekben a csapadékmennyiség hektikus eloszlása, a hirtelen forróság és az UV-stressz együttesen okozza a legnagyobb kellemetlenséget. Az állókultúrában távlatokban gondolkodnak, de a 10-20 éves tervezési léptéknek alávág, hogy még egy évre sem könnyű előre tervezni a szélsőséges időjárásnak köszönhetően. Nem tudni, aszályra vagy épp esőkárra lehet számítani a következő évben, gyakorlatilag szőlőtermesztési orosz rulett az, amit most Európa-szerte láthatunk.

A legtöbb hazai tájegység próbálkozik. Szerencsére szó sincs arról, hogy eltűnnek asztalról a jó borok, sőt, a sokkoló évjáratoknak köszönhetően előremutató változások is jöhetnek, de borászati átredeződésre mindenképp számítani lehet.

A régi fehér, a jó fehér

Idén a felgyorsult érés hetekkel korábban érte a tőkéket – mondta Varga Zsuzsanna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének igazgatóhelyettese. Erre szerinte nem feltétlenül az a válasz, hogy a termesztést a kékszőlő irányába mozdítják el, bár az kétségtelen tény, hogy a vörös és kék fajták ellenállóbbak.

A jelenlegi változást úgy kell elképzelni, mintha az éghajlatunk elcsúszna szubmediterrán irányba. A magasabb hőmérsékletigényű vörösbor szőlőfajták könnyebben beérnek, és minél északabbra megyünk, annál kedvezőbb területek állnak rendelkezésre a fehérbor számára. Nem lehetetlenül el a fehérbor, csak az idő most a vörösek számára kedvezőbb. Mediterrán ország még nem leszünk, a kontinentális klíma alapvetően megmarad – minden hektikusságával együtt – emelte ki az igazgatóhelyettes.

Arra is rámutatott, hogy „vannak késői érésű fehér szőlőfajtáink, amelyeknek itt az idő teret engedni. Harminc éve féltünk az olaszrizlingtől a késői érés miatt. Idén eljött annak az ideje, hogy már szeptember első heteiben kész voltunk a szürettel.” Bár azt hozzáteszi, hogy a 2024-es sarkos évjárat, mert a szekszárdi vörösek szürete is idő előtt befejeződött. Az évjáratot egyébként kiemelkedőnek jósolják, maximum a hektárra vonatkozó átlagtermés lesz alacsonyabb.

Fehér szőlő esetében az alacsonyabb alkoholtartalmú fajtáké a jövő. Az említett olaszrizling mellett maradhat a furmint, a kövidinka, a pozsonyi fehér, a juhfark, a zsige, vagyis a sárfehér. Varga Zsuzsanna tehát a klasszikus Kárpát-medencei régi fajták felé mozdulna. A késői érés, az alacsony mustfok és a karakteres savfok lehet az irány.

Tokaji stabilitás

Kneip Antal, a Tokaji Kutatóintézet Nonprofit Kft. szőlészeti kutatásvezetője szerint a Tokaji borvidék fajtaszerkezete stabilnak tekinthető. „A szőlészetekben a hangsúly a már termesztett fajták fajtán belüli változatosságának (klónok, klóntípusok) minél jobb kihasználásán van” – mondja.

A dombvidéki szőlőtermesztés tekintetében természeti nehézségnek az eróziós károkat emeli ki, amelyek a meredekebb termőhelyeken igencsak nagy problémákat tudnak okozni. Emellett a magasabb UV-sugárzás a magas hőmérséklettel párosulva okozhat gondot, főleg az arra érzékeny fajtáknál szenvedhetnek a bogyók napégési sérüléseket – Kneip tájékoztatása szerint –, ami mennyiségi problémát kevésbé, de minőségit már annál inkább okozhat.

„A hosszabb csapadékos időszakok is kihívást jelenthetnek a növényvédelem területén, a betegségek kialakulása csökkentheti a terménymennyiséget és -minőséget. Az elhúzódó aszályos időszakok a termés mennyiségét csökkenthetik az erre érzékeny fajtáknál, főleg a gyengébb vízgazdálkodású talajokkal rendelkező termőhelyeken” – tette hozzá a tokaji szakember.

Fontos az árnyékolás

Az UV-sugárzás elleni védekezéshez a Tokaji Kutatóintézet és a MATE első tippje azonos: úgy kell nevelni a lombot, hogy az árnyékot vessen, Kneip szerint például jó kerülni a fürtzóna teljes lelevelezését. Az árnyékoló hálók használata is megoldás lehet a két szakember szerint. Ezt alátámasztja, hogy a régi ültetvényeken kevés a mozgástér az extrém időjárási jelenségek kivédésére. A tőkeművelésmód, a fajta és a sorirány is adott, így a legmagvasabb technológiai ötlet tényleg az árnyékolás marad.

Varga Zsuzsanna szerint lehet éréslassítót és impregnáló szereket is használni, és bevett szokás a csonkázással való kontrollálás is, de mint fogalmaz, a bortól akkor érzi jól magát az ember, ha a szőlő maga is jól érezte magát a tőkén. Ezért ezeket a drasztikus módszereket csak utolsó utáni lehetőségként alkalmazná.

Az újratelepítőknek vagy újonnan indulóknak annyiból helyzeti előnyük van, hogy az eddigi észak-nyugati–délkeleti tájolást megváltoztathatják az új telepítéseknél, és már egyből rezisztens fajtákat ültethetnek. Az ellenálló fajták azért is kiválóak, mert a szokásos 6-8 permetezést 1-3 alkalomra tudják redukálni az egyébként vegyszerigényes szőlészetekben.

Varga Zsuzsanna úgy látja, az ellenálló fajták a hiedelmekkel ellentétben nagyon jó bort adnak, nem maradtak el minőségben a megszokott szőlőfajtáktól. A korábbi próbálkozásokkal ellentétben a nemesítésben kedvező irányú a fejlődés, a mai hibrideknél már sikerült kiiktatni például a mellékízeket.

Bioborok előtérben

Varga azt is elmondta, hogy a közeljövőben akár a bio borászatok is jól tudnak majd helyezkedni. Ez azért van, mert ők alapból a természetes védekezésre rendezkedtek be.

A bio és biodinamikus művelésnek megvannak a fogásai, amivel a szélsőséges időjárási viszonyok tompíthatók. Például vannak olyan teák és preparátumok, amelyekkel a növény külső bőrszövete védettebb lesz a kórokozók ellen, és a magas UV-t is jobban viseli – ezt vallja a Karner Borászatban is a tulajdonos, Karner Fanni. Rámutatott, hogy azon fajták is megvédhetők egy kis odafigyeléssel, amelyekről most jónéhányan lemondanak. Ők például a talajtakaró növényzetet meghagyják, és speciális magkeverék használatával óvják az ültetvények talajának eredeti élőflóráját.

Szerinte azt is érdemes átgondolni, hogy „a kisebb vagy nagyobb lombfal milyen hatással lehet a szőlő felgyorsuló érésére, hogyan lehet egyensúlyban tartani a sav-cukor arányt, a fürtzóna teljes vagy részleges kilevelezése nem növeli-e az UV károsító hatását a bogyókon.”