fiatal lány fülhallgatóval és színes hajjal nyújtja a kezeit a kamera felé

A fiatalabb korosztályokra gyakran húzzák rá a sztereotípiát, hogy lusták és önimádók − már évszázadok óta. Vajon mi áll emögött az ösztönös bírálat mögött?



Mítosz kontra valóság

A fiatalabb generációk tagjait gyakran gyengébbnek, kevésbé szorgalmasnak és kevésbé rugalmasnak tartják, mint idősebb társaikat. Ez nem új jelenség, az emberek már évtizedek óta panaszkodnak a „mai gyerekekre". De vajon tényleg igaz-e az az elképzelés, hogy az Y és a Z generáció gyengébb, mint a boomerek vagy az X generáció?

A tanulmányok valóban azt mutatják, hogy az újabb generációkban magas a szintje azoknak a tulajdonságoknak, melyeket a szüleik, nagyszüleik korosztálya a gyengeség jelének tekintenek. Ugyanakkor a szakértők úgy vélik, hogy a boomerek (a nagyjából 1946 és 1964 között születettek) és az X generáció (az 1965 és 1980 között születettek) túl szigorúan ítélik meg az őket követő generációkat, és olyan normákhoz mérik őket, melyek már régen nem számítanak.

Kutatások szerint amerikaiak ezrei vélik úgy, hogy a „mai gyerekek" nélkülözik azokat a pozitív tulajdonságokat, melyeket az idősebb generációkhoz társítanak. A kutatók szerint ez azért van, mert általában a jelenlegi énünket vetítjük ki a múltbeli énünkre. Ezzel az idősebbek öntudatlanul a mai önmagukat hasonlítják a fiatalokhoz, azt a benyomást keltve így, hogy a mai ifjú generáció hanyatlóban van.

Február elején a brit ingatlanguru, Kirstie Allsopp nagy visszhangot váltott ki véleményével, miszerint a fiatalok saját hibája, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy lakást vegyenek. Allsopp − aki a 90-es években családi segítséggel vásárolta meg első saját házát − azt állította, hogy a mai leendő vásárlók túl sok pénzt költenek „luxuscikkekre", például Netflix előfizetésre és edzőtermi tagságra, ahelyett, hogy a foglalóra spórolnának. Arról, hogy a fiatalok miért nem tudnak félretenni és miért maradnak sokáig a szülői háztartásban itt, és itt írtunk.

2017-ben az ausztrál ingatlanmogul Tim Gurner azt állította, hogy a fiatalok túl sok pénzt költenek avokádós pirítósra a lakások helyett (annak ellenére, hogy a lakásárak Ausztráliában és a világ számos más részén megduplázódtak az elmúlt tíz évben, miközben a bérek csak 30%-kal emelkedtek). 2016-ban a Collin's English Dictionary a „Generation Snowflake", azaz hópehely generáció kifejezéssel egészült ki, hogy leírja az 1980 és 1994 között született felnőtteket, akik

kevésbé rugalmasak és hajlamosabbak a sértődésre, mint a korábbi generációk.

​Egy elavult mérce

Az idősebb generációk még mindig azt gondolják, hogy szívósabbak a mai fiataloknál − de vajon mérhető-e ez egyáltalán? Egyes szakértők szerint igen. Egy 2010-es tanulmány − amely a 2004 és 2008 között egyetemet végzett ezredfordulósokat vizsgálta − kimutatta, hogy több az olyan vonásuk, mely alacsonyabb ellenálló képességgel társult, mint az 1987 előtt végzetteknek. Más kutatások kimutatták, hogy a neuroticizmus és az elismerés iránti igény megnőtt a fiatalabb generációkban, míg egy 2012-es tanulmány szerint a mostani fiatalok sokkal inkább énközpontúak, mint a korábbiak. Itt írtunk arról, hogy a Z generáció hogyan áll a munkavállaláshoz, itt pedig arról, hogy tagjai mennyi fizetésre számítanak.

A szakértők szerint azonban mindez nem arra utal, hogy a fiatalok gyengébbek lennének: egyszerűen arról van szó, hogy egy modern és technológiaorientált társadalom által formált generációt az évtizedekkel ezelőtti mércék alapján ítélnek meg.

A korábbi generációkat arra tanították, hogy a kifejezés helyett elnyomják amit éreznek, az újabb generációk esetében viszont ez fordítva van. Az idősebb generációk a gyengeség jelének tekintik a kifejezést, mert azt tanították nekik, hogy a sebezhetőség gyengeség.

− mondja Dr. Carl Nassar, a LifeStance Health mentálhigiénés szakembere, aki rendszeresen dolgozik serdülőkkel és a generációs szakadékkal küzdő családokkal. Úgy véli, hogy a fiatalabb generációk gyengébbé válásának tézise hibás, és a különböző generációk problémáinak kifejezése közötti eltérésen alapul, ami torzítja az arra vonatkozó adatokat, hogy valójában mennyire rugalmasak.

Az otthontulajdonos boomerek, akik a széles körű gazdasági jólét időszakában töltötték a fiatal felnőttkort, valószínűleg emlékeznek arra, hogy az első házuk megvásárlására spóroltak és takarékoskodtak. Most, hogy élvezik a lakástulajdonlás nyújtotta előnyöket, kezdik azt hinni, hogy azok a fiatalok, akik nem képesek ugyanerre, gyengébbek náluk.

Ez figyelmen kívül hagyja az ingatlanárak robbanásszerű emelkedése, a stagnáló bérek és a bizonytalan munka terjedése okozta problémákat, ami megakadályozza, hogy az emberek jelzáloghitelhez jussanak. Hasonlóképpen, az idősebb generációk a rugalmasság hiányának jeleként mutat rá arra a tényre, hogy a Z generáció a legdepressziósabb és legaggódóbb generáció, elfelejtve, hogy ez a generáció egy globális világjárvány idején, a példátlan magányosság és a széles körű gazdasági bizonytalanság időszakában válik felnőtté. A különböző generációk előtt álló kihívások nem hasonlíthatók össze.

A Z generáció számos olyan kihívással szembesülve válik felnőtté, melyekkel más generációknak ugyanebben az életszakaszban még nem kellett szembenézniük, leginkább a világjárvány és a közösségi média állandó nyomása

− mondja Jason Dorsey, a Center for Generational Kinetics, a texasi Austinban működő generációkutató cég elnöke. A fiatal munkavállalók stresszéről mi is írtunk, itt.

Túlzottan éber Z-sek kontra gazdagságra vágyó boomerek

Az egyes generációk cselekedeteit és meggyőződéseit a saját egyedi problémáik és kihívásaik alakítják. A boomerek és az X generáció talán az okostelefonok kényelme nélkül nőtt fel, de nekik nem is kellett megküzdeniük az online felnövés komplexitásaival − ami valószínűleg előidézte az elismerés iránti igényt és az énközpontú vonásokat. Hasonlóképpen, az idősebb generációk talán nem jutottak hozzá ugyanolyan mértékben az oktatáshoz, mint a fiatalabb generációk, de nagyobb valószínűséggel kaptak középosztálybeli állást főiskolai diploma nélkül is, és nem terheli őket bénító mértékű diákadósság.

A fiatal felnőttek pedig úgy gondolják, hogy szüleik vagy nagyszüleik generációja nem küzdött elég keményen az olyan társadalmi problémák ellen, mint az éghajlatváltozás és a pénzügyi egyenlőtlenség (ez az érv vezetett az „OK Boomer" kifejezés elterjedéséhez, mely az idősebbek becsmérlésére szolgál). Ugyanakkor azt is hajlamosak elfelejteni, hogy sokuknak még más társadalmi problémákkal kellett megküzdeniük, például a szexizmus és a faji egyenlőtlenségek durvább formáival.

Úgy tűnik, szinte kényszeresen ítélkezünk azok felett, akik egy másik korban nőttek fel, mint mi, de ezzel csak tovább mélyítjük a megosztottságot. Dorsey mégis úgy látja, van megoldás, mégpedig:

annak tudatosítása, hogy ezek a különböző generációk min mentek keresztül, és miért olyanok, amilyenek.

Tehát a generációs kontextus megértése kulcsfontosságú lehet az évtizedes szakadékok csökkentésében − ugyanakkor a fiatal felnőttek lenézése olyan régóta bevett és veleszületett ösztön, melyet meglehetősen nehéz visszafordítani.

Forrás: BBC

The Conversation

Ne hagyd ki!