Hosszú távon veszélyes lehet, hogy a tavaszias januárban kirepültek a méhek a kaptárakból. Az enyhe tél megterhelő lehet a növényeknek és a méhcsaládoknak is. Továbbá gond lehet a méhek élettartamával is.
Nem kedvez az enyhe idő a méhéknek
Nyolc fokos hőmérséklet felett hagyják el a kaptárakat a méhek. A napok óta tartó, délnyugaton néhol 15-18 fokos időben több helyen kirepültek a háziméhek.
Ez az egyik oldalról jó hír, hiszen ki tudják engedni az ürüléküket. A hideg időben is táplálkoznak a kaptárakban, ami salakanyagot eredményez. Bent nem piszkítanak (ideális esetben 180 napig vissza tudják tartani az ürüléket), ezért ilyenkor kihasználják a meleg időt és kint végzik el a dolgukat. Viszont másik oldalról nézve aggályos a korai kirepülésük.
A jó méhész értékes táplálékot (minőségi mézet) hagy bent a családoknak a kaptárban, ezzel biztosabb a sikeres áttelelés. A fő probléma a téli idő előtti kirepüléssel az, hogy előbb elfásulnak a méhek. Korábban kezdik el a fiasítást/szaporodást, ezzel az atkák is korábban támadják a családokat. Az atkák elleni védekezés komoly anyagi és fizikai megterhelés a gazdáknak
- idézi Tamási Gábor méhészt az Időkép.
Ha 60 napig nincs meleg periódus a hűvösebb hónapokban, az atkák terméketlenné válhatnak. Viszont a két héttel korábban kezdődő fiasítás képes megháromszorozni az atkák számát a kaptárakban a nyár végére.
Emellett a most virágzó fákon virágport kereső méhek mind a két fajt idő előtt kimeríthetik.
Súlyos problémák a háziméhekkel
Egyéb probléma, hogy 34,3 nap volt a házi (másnéven nyugati) mézelő méhek (Apis mellifera) átlagos élettartama 50 évvel ezelőtt, viszont napjaikban csupán 17,7 a Marylandi Egyetem kutatóinak a tanulmánya szerint.
Két kutató, Anthony Nearman és Dennis van Engelsdorp báb állapotukban gyűjtötték be a kutatásaik alanyait a kaptárakból. A kutatók eredetileg a méhdolgozók táplálkozását kiegészítő ivóvíz egészségükre és elérhető egyedi életkorukra gyakorolt hatására voltak kíváncsiak. Összefüggéseket ezen a területen nem találtak, viszont azt tapasztalták, hogy a méhek életük delén váratlanul elpusztulnak.
Először kizárták annak a lehetőségét, hogy az alanyok lárva korukban a kaptárban valamilyen fertőzésnek vagy növényvédőszernek lettek volna kitéve. Ezután összevetették saját eredményeiket a világ más laboratóriumainak adataival, amelyek egészen a XX. század első harmadáig nyúltak vissza.
Kiderült, hogy a méhek átlagéletkora a 2000-es évek második felében kezdett drasztikusan csökkenni. Ekkortájt kezdődtek az északi féltekén a méhpopuláció 90 százalékának eltűnésével járó kolóniaösszeomlások is (Colony Collapse Disorder; CCD). A magyarul elnéptelenedés-szindrómaként emlegetett jelenség a méhcsaládok tízezreinek eltűnését jelentette világszerte.
Nearman és van Engelsdorp kutatási alapján a méhek élettartamának felére csökkenése 33 százalékos kolóniaveszteséget eredményez évente. Ez megegyezik a méhészek tapasztalataival az utóbbi másfél évtized 30-40 százalékos veszteségeiről.
