Magyarországon is elkezdődött a dió betakarításra. Idén jellemzően nincs panasz a hazai termés minőségére és mennyiségére. Mégsem felhőtlen a magyar diótermelők öröme: jellemzően gyenge minőségű, de a hazainál olcsóbb, például kínai és ukrán importdió rontja a helyzetüket a piacon.
Jó az idei diótermés, viszont gyakran gyenge minőségű importdió forgatja fel a hazai piacot
Magyarország diótermesztő területein a napokban kezdődött a betakarítás. Úgy tűnik, annak ellenére mondható minőségre és mennyiségre is jónak a diótermés, hogy nem volt kifogástalan az idei időjárás sem a diótermesztés szempontjából. Azonban leginkább a diópiaci helyzet nyugtalanítja a termelőket manapság.
A tavaszi fagykár ugyan nyomot hagyott az ültetvényen, de nem ez a legnagyobb gondunk, hanem a piaci helyzet alakulása. A német kereskedő, akivel hosszú évek óta nagyon jó volt a kapcsoltunk, szintén arra panaszkodik, hogy náluk is ömlik be az ukrán és a kínai dió, ami alaposan letöri az árakat. Ugyanez a helyzet a budapesti nagybani piacon is. A kínaiak az elmúlt években nagy kapacitással ültettek diófákat, ezek termése mára beérett. Az ő termelési költségeik olcsóbbak, és nem szigorúak az előírásaik sem, így a verseny egyenlőtlen
- nyilatkozta Sánta Istvánt, aki a családjával a Tolna vármegyei Alsónyéken termel diót nagyjából 15 hektáron.
Azonban nemcsak a kínai és az ukrán dió nehezíti a hazai termelők helyzetét. A Teol értesülése szerint kereskedők úgy trükköznek a dióbéllel, hogy összeöntenek különböző helyekről, gyakran nem uniós kistermelőktől származó árut, úgy próbálják eladni a piacokon. Ennek az egyenletlen vagy gyenge minőségű, gyakran napon szárított dióbélnek amellett, hogy árletörő hatása van, potenciálisan szermaradékokat is tartalmazhat.
Hullámhegyek és -völgyek a hazai diótermelésben
A magyarországi diótermés az 1990-es évek közepén 3 ezer tonna körül alakult, azonban az elmúlt évek telepítései nyomán 2019-ben 6,8 ezer tonnára emelkedett. Magyarországon a héjas dió külkereskedelmi egyenlege pozitív, mivel az importja nem számottevő.
A hazai diótermő területek mérete növekedést mutatott az elmúlt évtizedben. Tíz évvel ezelőtt alig érte el a 3 ezer hektárt, azonban az elmúlt években meghaladta a 8 ezer hektár. Ebből a termőkorú ültetvények területe 5-6 ezer hektár lehet. Magyarországon az éves termés egy átlagos évben 7 ezer tonna körül alakul, de egy jobb évben elérheti a 10 ezer tonnát. Az előállított dió elsődleges termelési értéke évi 4-6 milliárd forint. Viszont az utóbbi években tapasztalt klímaváltozás mellett a növényvédelmi problémák is kedvezőtlenül befolyásolták a dió hazai termeszthetőségét.
Egyébb gondok a diószektorban
A hazai diók 32-36 mm-es gyümölcsmérete az éghajlatváltozás miatt az utóbbi években csökkent. Ennek szövődményeként mérséklődött az ára és a hozam is. Mindezek miatt a magyar héjasdióexportunk évi 1,5 ezer tonnáról 500 tonna alá esett, a dióbélből a kivitelünk pedig a korábbi 2 ezer tonnáról nagyjából 500 tonnára zuhant. Ezzel egyidőben 600 tonnáról 1,2 ezer tonnára nőtt a behozott dióbél volumene.
Továbbá megszűnt az az előnye is a magyar diónak, hogy korábban a szezonban elsőként jelent meg az európai piacokon. Emellett új, jelentős exportőrök is megjelentek a nemzetközi kereskedelemben, mint például Ausztria, Chile, Kína és az USA.
Mindezek mellett még egy probléma felütötte a fejét a termelésben az előző években: a dióburok-fúrólégy. Magyarországon először 2011-ben azonosították ezt az inváziós légyfajt, azóta elterjedt az országban. A nőstények a petéket a diótermés zöld burkába helyezik el. Ahogy a lárvák táplálkoznak, besüppedő foltok jelennek meg a dióburkon. A burok rothadásnak indul, és rászáradhat a dióra, a dióbél pedig összezsugorodik, megfeketedik, megpenészedik. A légy lárvái a termés 90-95 százalékát tönkre tudják tenni.
